Ablakod alatt
Sötét
volt az utcán. Bár világítottak az utcalámpák, fényük édes
kevés volt ahhoz, hogy elűzze az éjszaka mindenen megtelepedő
bakacsinját.
Fejem
fölött elhúzott egy denevér. Az éjszaka fekete szárnyú, szelíd
galambja. Nem riadtam meg, hisz’ tudtam, csak üdvözöl. Mint
barátot, mint testvért, mint rokont. A szemem égett és bár
minden tagom húzta a fáradtság, mégis bágyadt mosoly suhant át
az arcomon. Csapongó bohósága árnyalatnyi vidámságot
csempészett kedvembe, de teljesen megvigasztalni mégsem tudott.
Olyan jó neki, az éjszaka csapodár hercegének. Szerettem volna
vele szárnyalni én is. Mert mi vagyok én? Angyal? Egy porba
sújtott képzelet szárnyaszegett délibábja? Rebbenő tündérfény?
Monoton nappalok illanó lidérce? Egyik sem. Talán ember, vagy
valami ahhoz hasonló. Mindenem ólmosan nehéz volt, mégis
vonszoltam magam tovább. Szinte csak bukdácsoltam, lépteim mégsem
vertek zajt. Súlyom alatt nem roppant ág, lábaim nem söpörtek
félre zörgő csontú leveleket. Csak egy tücsök muzsikált.
Szinte riadtan zenélte el társainak, hogy jövök. Valahol előttem
egy másik kis ciripelő válaszolgatott neki. Felnéztem, tekintetem
szinte az eget verdeste, és ott, ott magasan fent láttam az
ablakod. A redőny likacsain keresztül narancsfény kíváncsiskodott
ki ide, a sötétbe. Ébren voltál még? Vagy csak csacska
képzeleted démonait volt hívatott éjszakára altatni a fény?
Fehér redőnyöd, leeresztve, nem láthattál ki, nem láthattam be.
Jó lett volna pedig. Bekukkantani éppen csak, hogy lássam, mit
csinálsz, gondolsz-e rám. Néha gyűlölöm ezt a habfehérséget,
mely elrejt minket egymás elől. Láttál vajon? Megérezted
gondolataim, és lopva kipillantottál a lyukakon, ahol szökik a
fény? Észrevettél vajon engem, aki ott lent álltam
árnyék-sötétségbe öltözve, és gondoltam rád? Nem tudom.
Sosem fogom megtudni. Éj-hercegem ismét elsiklott fejem felett,
mintegy jelezve: lejárt az idő, menni kell. Megyek, megyek már.
Visszanéztem még egyszer. Valami megcsillant. Vagy talán mégsem.
Mégis mosolyt csalt az arcomra. Bágyadt, szomorú, fájdalmas-fáradt
mosolyt.
Jó
éjszakát, hugica.