Eljött az este,
kitárult a két vaskapu A sötétség néma
csöndjéből egy lovas alakja válik ki. Csont-lován
megindul a sírok közt léptetve Egy sírt keres.
Csak egyet. Megáll, s a rideg
fejfáról egy név sikít
felém. Az én nevem! Ki élni, élni
soha nem mertem!
