Mi teszel, Ember?!
Bújsz, mint
rettegés-marta üldözött,
Kicsapsz, mint habzó
szájú farkas
S magadat magad üldözöd.
Mint skeleton nézel
közönnyel;
Mi vagy te: csont vagy
ember?!
Csak tenmagad, más nem
érdekel.
Vicsorogva követelsz
szabadságot
Lénytelen fém a láncod,
S a béklyót magadra
magad zárod.
„Fennt az Isten, el kell
érni,
Szent a cél és szent az
eszköz”
S holtakból kezdesz gúlát
rakni.
„Testvér” mondod, míg
haszna van,
De ha véred vére is,
Elárulod, ha bajban van.
Magadat oly’ jónak
mondod,
De ha valaki más
Lelkét undorodva
gyilkolod.
Semmi soha nem elég,
Folyton csak még, még,
még
Mégis, mit teszel,
Ember?!
2007. V. 27.