Hallod-e, kicsi lány,
Ülj le mellém húgocskám!
Figyelj rám, mert
mesélek,
Izgalmasat, nagyon szépet.
Egyszer volt, hol nem
volt…
Elfeledtem. Hogy is volt?
Min kacagsz úgy? Mondd
meg nekem!
„Megsúgom, és nevess
velem!”
Apró-cseprő, bolond
mese.
Nincs, ki ezen ne nevetne!
Nevess, nevess, hugicám,
Egyszer majd a mosolyodba
szeretnek bele tán!
Ne nézz így rám, nem
hazudok!
Így lesz, te is
megláthatod!
(Nikinek, húgomnak, hogy mindig nevessen)
2006-2007 között