Másnap reggel
Elmém
lassan ébredezik. Megdörzsölöm a szemeimet, és ezzel a
mozdulatommal el is maszatolom a kihívó lila festéket.
Már
nem is számít. Cseppet sem elegánsan ásítok egyet. Megpróbálok
megmozdulni, de kicsit még fáj. Egy nyújtózás ezen is segít.
Felülök, és körbe nézek, keresve a ruháimat. Nem mintha a
könnyű fátyolszerű anyag olyan sokat takart volna belőlem, de
legalább az illúziót megadja, hogy fel vagyok öltözve. Végül a
földre dobva találom a lehelet-finom anyagot. Lassú, finom
mozdulatokkal felöltözök, aztán ismét nyújtózom egyet. Magamra
aggatom ékszereimet, és a fátylamat is magamhoz veszem.
Még
álmos vagyok. Nem baj, majd alszom a háremben. Ma nem én vagyok a
soros, hanem a Sárga.