Múzsa tánca,
angyalszárnya,
Könnyű lépte, lángló
szeme,
Bár vad, tüzes, s
korlátot nem tűr el,
Nem idegen, nem riaszt el.
Nincs nekem lugasom, hová
elvárhatnálak,
Csevegő patakokkal, tűző
nappal, szelíd árnnyal,
Csapongó pillével, méz
virággal,
Sóhajjal, álmokkal és
délibábbal.
Csak egy sötét sarokba
Hívhatlak el titokba’.
S maroknyi ellopott percet
Kínálhatok csak fel
neked.
Lelkemmel szárnyaló,
Gyilkos-szerelmes
rabtartóm.
Vagyonom nincs, nem
tagadom,
De amim van, neked adom.
Láncaid szárnyam
átfonják,
S így köszönt be rám a
szabadság.
Kellesz nekem, mint
embernek a lélegzet,
Mint angyalnak a titkos,
magas egek.
Mert én nélküled,
Múzsám,
Hazug, szárnyaszegett
délibáb vagyok csupán.
2008. II. 11.