Régen volt, mikor
utoljára láttalak.
Régen volt, mikor
szorongva kislányként a kapuban vártalak.
Régen volt, mikor hangod
utoljára hallottam.
Régen volt, mikor még
hittem a szavadban.
Sok év eltelt azóta már,
Mostanra nő lett a kicsi
lány.
Megváltozott azóta
minden.
Más lettél és én is
más lettem.
Más lakik már azóta
szívemben,
Keserédes ábrándképed
elenyészett a múlt ködében.
Képed lassan kifakult,
elfeledtem hangodat.
Másban hiszek már, s
most a kapuban énrám várnak.
Eltűntél az életemből,
megsárgult az emléked is
Az összetört szív
lassan gyógyul, de mégis
Ha felsír a zongora,
Zokog bennem a gyermek, ki
nem feled soha.
2008. VI. 10.