Requiem
A
magamfajtákra azt mondják: szörnyeteg.
Talán
igaz is. Öltem már. Nem egyszer, és nem kétszer. Nem élvezetből
tettem, és nem azért, mert nem volt más választásom. Egyszerűen
azért, mert nem érdekelt. Nem láttam értelmét másokkal
foglalkozni, hiszen ők sem foglalkoztak velem. Fordított helyzetben
ők tették volna meg. Mert ilyen az élet. Farkas törvények
uralkodnak. Ha nem gázolsz át másokon, ők gázolnak át rajtad.
Az élet megtanított kegyetlennek lenni, és keresztültaposni a
körülöttem lévőkön. Így lettem bérgyilkos, így küzdöttem
fel magam a ranglétrán, így váltam a legjobbak egyikévé. Sosem
remegett meg a kezem, ha egy élet kioltásáról volt szó, sosem
éreztem szánalmat, sosem haboztam. Most, hogy saját vérem fojt
meg lassan, mégis megbánást érzek. Bánom, amiket tettem, és
amiket nem. Bánom, hogy sosem mondtam el neked, mennyire szeretlek.
Életemben
először bántam meg bármit is. Én, a Fekete Kobra, a gyilkosok
gyilkosa, én, Justin Ferrow.