Reszketek, ráz a hideg.
Vágyom ki a fénybe, de
nem hagynak, nem mehetek.
Édes feketeség ölel
körbe,
S láztól reszketve
bújnék öledbe,
ha itt lennél.
Ráhajolok, testemmel
rejtem a tétova szavakat,
A lét legvégső kérdései
villódzó nyilakba oldódnak
s én lehúnyom a szemem.
Zsibong körülöttem a
süketnéma embertömeg,
Kivet magából
S én nem értem őket.
Fázom.
Néma, elforduló maszk,
mit valósnak látni vélnek.
Arcom lázkönnyek
áztatják mögötte, sajog belül a Nevenincs,
S én feléd fordulok.
Tiri-tarka mesepillangó,
csiribiricsippcsipp,
Zokogok válladon, Múzsám,
fáj a Nincs,
Vigyázó türelmed
gyerekké tesz újra, boldoggá,
S záporeső közepette
szirmot bont egy szivárvány.
2009. IV. 16.