Üveggömb
Kavarog,
örvénylik a gömbben a nyers mágia, a megformálatlan erő.
Szét
akarja feszíteni parányi börtönét, de a korlát túl erős, nem
boldogul vele. Olykor belemar a valóság szövetébe, és rést
szakít rajta, hogy aztán egy pillanat múlva újra összezárja.
Milliónyi szín, forma és alak- olykor olyan is, ami ebben a
dimenzióban egyébként nem létezik- kavarog a gömb belsejében.
Tombol a nyers mágia, és tombolásában megduplázza,
megnégyszerezi, megnyolcszorozza magát. De sosem lesz képes
kitörni. Egy emberi ésszel alig felfogható szabály szerint, a túl
nagy erő a túl kicsi korlátot képtelen áttörni. A mágia ezen a
szinten már kaotikus, véletlenszerű, és úgy látszik, önmagának
mond ellent. Ám ez csak a látszat. Megvannak a maga törvényei és
szabályai, amiket ha tudsz, uralmad alá hajthatod, és azt tehetsz
vele, amit csak akarsz. Például belekényszerítheted egy
üveggömbbe.
Szeretek
megállni egy pillanatra a mindennapi rohanásban és elnézegetni
kaotikus szépségét. Gyönyörű. De ha egyszer összetöröm az
üveget, az összes valaha volt isten kegyelmezzen annak, akire
rászabadul a nyers, megformálatlan mágia.