Van másik?



         A férfi körbe nézett. Ide volt megbeszélve pedig. Az órájára pillantott. Igen, itt kéne lennie.
        - No, te lenné’ az?- kérdezte a favágó és kisétált egy fa mögül. A férfi bólintott.
- Igen, én.- a favágó végigmérte.
- No, akko’ lássuk. Itten van ez a ba’ta, oszt vágjad ki aztat a fát!- mondta és rábökött egyre.
- Azt? Az még túl kicsi!
- Pedig aztat köll. Vágjad ki, oszt fel vagy véve.
- Ennyi?- képedt el a férfi. A favágó bizalmasan közelebb hajolt.
- Ne értsé’ ám félre, de aztat még neköm sem sikerü’t kivágni. –a férfi végigmérte a favágót. Kemény kötésű férfi, markáns arccal. Lehetetlenség, hogy ne bírjon el egy facsemetével. Ugyan már! Azzal a fához lépett és ütésre emelte a baltát.
- Jó napot!- szólalt meg valaki a feje fölül. A férfi felnézett, de nem látott senkit. Ismét ütésre emelte a baltát.
- Jaj, ne nenenene! Ezt ne! – hadarta az előbbi hang.
- Ne törődjé’ vele, vágjad csak!- bíztatta a favágó.
- De ne!- hallatszott a hang. Mikor a férfi felnézett, egyenesen belebámult a fa ijedt arcába. Mert a fának arca is volt, ijedten is nézett, és mikor kinyitotta a száját még beszélt is.
- Hello…-mosolygott rá a fa próbálván leplezni előbbi rémületét.
- Ne figyeljé’ rá, csak vágjad!- kiáltotta a favágó.
- Ne, ne! Figyelj, hallgass meg! Mi az, amire a világon a legjobban vágysz? Gazdagság? Hatalom? Én megadhatom neked!
- Igazán?- kérdezte a férfi és leeresztette a fejszét.
- Ne hallgassá’ rája, hazudik!
- Ugyan, dehogy! A fák sosem hazudnak!- darálta sietősen a növény. – Holnap, gyere ki ide hajnalban. Lecsöpögtetem neked a harmatot. Azt szedd össze és idd meg. Bármit kívánsz is, teljesülni fog!
- És biztos ez? Tényleg képes vagy rá?- kérdezte a férfi gyanakodva. A fa sértődött arcot vágott.
- Hát persze, hogy képes vagyok!
- Hazudik! Egy szavát se higgyed, átverés az egész!- szólt közbe a favágó.
- Hallgasson már! Beszélgetek!
- Na, de… mi lesz a munkáva’?
- A fenét se érdekli!- hajította el a férfi a baltát.- Rendben. Akkor holnap hajnalban. De ha átversz…
- Ugyan már! Ha beszélni tudok, akkor kívánságokat is tudok teljesíteni.
- A saját érdekedben remélem, hogy nem hazudsz!- morogta a férfi, sarkon fordult és elsétált.
- Héj! Ne mennyen, hallja-e?- rohant utána a favágó. Pár perc múlva egyedül tért vissza és roppant morcosan.
- Na, van másik?- kérdezte a fa.
- Kuss!- morogta a favágó és morcosan hátat fordított a vihogó fának.

A Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium 2006-2007-es tanévi irodalmi színpadának. Különösen Juditnak, Marcinak és Gábornak. Remélem, nem haragszanak meg, amiért lekoppintottam az ötletüket.

Előző

Következő


Vissza a főoldalra