Álmaimban felsejlő kép
Az a szobor réges-rég,
Melyet körbeültünk
délután
S csacsogott a sok
gyerekszáj.
Itt töltöttünk éveket,
Ki keveset, ki többeket.
Szakadt már ránk
tornacsarnok,
S ablak előtt
szellem-rajok,
Témazáró földrajz
doga,
Évszámoknak népes hada.
Papírgyűjtés,
kirándulás,
Osztálybulik,
zsibvásárlás…
Oly’ sok minden édes és
keserű,
S örökké visszahúz a
szív…
A kutyás fiút merengő
Szemekkel körbeüljük
húsz év múlva
S valaki könnyfátyolos
szemmel mondja:
„Aki Békés volt, nem
lesz más soha…”
2008. V. 28.