Susog a szél az aradi
mezők fölött,
Zokog a szél az
akasztófák között.
Dalolnak az angyalok az
égi boldogságról,
Zokognak az angyalok a
földi fájdalomtól.
Csend ül a mezőn az
akasztófák tövében,
Gyászol az ég, sírna
legszívesebben.
Vérzik a fájdalom, a
szomjas föld beissza,
Bágyadtan porba hull a
múlt remények kalásza.
Mint villám sújtotta fa,
áll egy egész ország,
S a villám, mely sújtotta
a kétszínű zsarnokság.
Tudják az emberek, vihar
fog jönni.
Érzik a szívek, véresőt
fog hozni.
Tizenhárom jegenye áll a
viharnak elébe,
Tizenhárom élet olvad a
semmibe.
Tizenhárman áldozzák
magukat mindenkiért,
Emberért, hitért,
szabadságért.
Néma a szél az aradi
mezők fölött,
Zokog a szél az
akasztófák között.
Dalolnak az angyalok az
égi boldogságról,
Zokognak az angyalok a
földi fájdalomtól.
2007. IX. 18- 2007. X. 04.