Ülök egy fa alatt, s
hallgatom a szelet,
Mit suttog, mesél,
fecseg.
Kisveréb csivitel, de
csend van.
Magam vagyok, csak a
levelek susognak halkan.
Hozzáérek, s érzem,
Mint áramlik az élet
testében.
Az aranyfényben fürdő
smaragd levelek,
Mind csak játszanak és
mesélnek.
Kisveréb csivitel, de
csend van.
Magam vagyok, csak a
levelek susognak halkan.
Átkarolom térdem, és
nézek fölfelé.
Nem is az eget, hanem csak
úgy fölfelé.
Megszűnik minden baj és
rohanás,
Jó itt. Itt, ahol senki
sem bánt.
Kisveréb csivitel, de
csend van.
Magam vagyok, csak a
levelek susognak halkan.
Becsukom a szemem,
hallgatom a mesét,
És azt a távoli, messzi
zenét.
2006-2007 között