„Nőj fel végre, és
élj komolyan;
Ne ily gyerekesen s
bolondan!”
Ó mennyit, mennyit
hallottam e szavakat
Gyermekként, s nem
értettem, tőlem mit akarnak?
Csak azt tudtam, hogy
bántanak,
S fájt, hogy rólam ilyet
gondolnak.
Próbáltam én felnőni,
Szomorúan, komolyan élni.
De belül még gyermek,
vagy tán bohóc vagyok,
Mert én ilyen lenni nem
tudok.
Ha bántanak én nevetve
sírok, és sírva nevetek vissza,
Mert sírni kell, ha fáj,
de a tenger könny nem változtat rajta.
Tudom, már nem
fordulhatok vissza
Örök gyermek, megrögzött
bohóc.
Ne mondd hát, hogy legyek
komoly,
Mert sosem változik ez a
bohó vándor
2006-2007 között