Holt lelkek gyűjtője
A
kocsi beszélgetéstől volt hangos.
A
negyven kamasz nevetgélt, vitázott, evett, társasjátékozott, egy
szóval próbálták élvezni az egyébként halálosan unalmas vonat
utat. A szerelvény vidáman száguldott az éjszakában, a koszos
ablakokon csak úgy áradt ki a fény a magányos szántóföldekre.
A városok színes fény-csomópontjai barátságosan integettek
feléjük a messzeségből. A szerelvény egyszer csak hatalmasat
zökkent, és megállt. A lámpák fénye villódzni kezdett, majd
végleg kialudt. Ezzel együtt eltűntek a városok távoli fényei
is. Teljes sötétség borult rájuk. A kocsiban a döbbenet néma
csendje uralkodott, mikor egyszer csak megszólalt az egyik lány.
Olyan sötét volt, hogy még az arcát sem látták, de a hangján
érződött, hogy fél, bár megpróbált higgadt maradni.
- Tudom, hogy vadul
hangzik, de most az egyszer hallgassatok rám, és semmilyen
körülmények közt ne álljatok fel!
- Mert mi lesz?-
kakaskodott az egyik fiú, és azonnal felpattant. Abban a
pillanatban egy döbbenettel és félelemmel átitatott fél sikolyt
hallottak az ajtó felől. Mindenki odanézett. Valaki állt ott.
Alakját halvány fény izzotta körül, a teljes sötétségben
figyelmen kívül hagyhatatlanná téve őt. Testét fehér lepel
takarta, hogy csak a fejét lehetett látni. Már ha egy koponyát
fejnek lehet tekinteni. Az alak az álló fiú felé fordította
üres szemgödreit, a szerencsétlen pillanatokig még levegőt
venni is elfelejtett a félelemtől. Látása lassan elhomályosult,
az alakot körülvevő ragyogó fényt is alig látta már. A
többiek rettegő suttogását távoli, tompa morajlásként
érzékelte csak. Fázott. Olyan hideget érzett, mint még soha
életében. Mintha a lelke fagyna lassan halálra. Ekkor felpattant
a lány, aki figyelmeztette a többieket. Szemei tágra nyíltak a
rémülettől, de arca elszánt volt. Az alak felé fordította
koponyáját.
- Nem hagyom, hogy
bántsd őt, hallod?- a rém hosszú percekig nézte őt, majd
eltűnt pont úgy, ahogy érkezett.
A
lámpák vakító fényárba borították a kocsit, és a vonat
folytatta útját a távoli városok integető fényei felé.
A történet tanulsága, hogy meg kell védenünk a körülöttünk lévőket, mert ha mi nem vigyázunk egymásra, senki más nem fog.