Fájó szívvel néztem
rád, könnyek ültek szememben
De te rám néztél és
nevettél, s éreztem veled kell nevetnem.
Madár voltam,
szárnyaszegett,
Szabadulást keresett.
Szárnyaimat visszaadtad,
Lelkemet befogadtad.
Arcom vörös, mint a
rózsa,
S szívem verdes
össze-vissza,
Mert tudom, vársz rám
minden este,
Lélekkel lelket keresve.
Köszönöm hát, hogy
vagy nekem,
S bármi lesz is: én nem
felejtlek el sohasem!