Nyílvessző terítette le
a királyi vadat,
Nyílvessző szakította
szét a gondolatokat.
Nyílvessző vágta el a
félelmet,
Nyílvessző vette el az
életet.
Úgy menekült, ina
szakadt bele,
Fülében dübörgött
saját vére.
Álmait, a kincseit
Féltette vágyait,
reményeit.
Hitte, tán még
túlélheti,
A lendülő kaszát
elkerülheti.
Már nyugodott volna éppen
a szíve,
Mikor súlyos álom borult
szemeire.
Itt fekszik most arcra
bukva,
Vérét a szomjas föld
beitta.
Szeme, akár törött
tükör
Néz a semmibe
fénytelenül.
2007. II. 09-10.