Csöndes őszi éjszakában,
Sötét erdő homályában,
Ködülte, baljós helyen,
Ott, hová nem jár ember,
Állt egy angyal a fák
között,
A Mennyekből a földre
költözött.
Hosszú, selymes
aranyhaja,
Mennybéli szép arca
Volt, s égkék szeme,
Az egész világ látszott
benne.
Ruhája a földig leér.
Felhőkből szőtte a
fény.
Áll, és nézi a földet,
A vérpettyezte
fatörzseket.
Angyal-szárnya akár a
hó,
Rajta súlyos vértakaró.
2007. II. 20.