Obszidián
Az
egész szülészet csodájára járt a tegnap éjfélkor született
kisfiúnak.
A
szemei még a legtapasztaltabb orvosokat is ámulatba ejtették, nem
is beszélve a nővérekről és ápolónőkről. Kétszer-háromszor
is visszajártak egy nap, és többször elismételték a boldog
kismamának:
- Ezekkel
a szemekkel sorozatban fogja összetörni a nők szívét.
Tizenhat
éves, egyidős velünk. Flegma unalommal bámul ki az ablakon. Haja
fekete, szinte kékes, és fénylik, mint a holló szárnya. Egész
hosszú, a háta közepéig ér. Többnyire kibontva hordja. Kecses,
karcsú alakjával és finom vonású arcával bárki lánynak
nézhetné. De mégsem. Van benne valami… valami, ami úgy vonz
mindenkit, mint a mágnes. Ellenállhatatlan, vitathatatlan,
megmagyarázhatatlan.
Talán…
igen, talán a szemei. Azok a viharszürkével cirmos, obszidián
szemei azok, melyek rabul ejtenek férfit és nőt egyaránt.