Őérte
Kimondatlan
szavak égetik torkom, el nem sírt könnyek marják a szemem.
Nézlek
Téged, ki kősziklaként állsz szilárdan, és álltál mindig is,
akár tornádó, akár óriásra nagyított Apokalipszis söpört
keresztül álmokra épített világomon. Drága vagy nekem, drágább
mindennél. Kincsem, életem megtartója, kinek lelkem mélyén
igazat adok, még ha vitázom is veled, ki nélkül értelmetlen a
világ, és üresen kongnak a rímek és legszebb metaforái szívem
virágos kertjének, mit Te ápolsz örökkön, még ha nem is tudsz
róla. Remény vagy nekem, fénysugár, ami felhúzott, megtartott,
és tart még most.
Te
vagy nekem az, amiért küzdenem érdemes. És küzdeni is fogok, és
győzni. Valóra váltom az álmokat, amikre világom épül. Küzdeni
fogok, mindaddig, míg mellettem vagy.
F.D.-nek