Lent a pusztán, hol nem
nő fa,
Hol van fűnek birodalma
Három lovas vágtatott,
Fejük fölött
sasszárny-zászló csattogott.
Szem nem látta
messzeségben,
Hegyek kéklettek
fenségesen.
A három alak űzte lovát,
El akarták hagyni a Fű
Birodalmát.
Tágas tér volt, sehol
egy fa,
Vagy bármi, mi árnyékot
adhatna.
Nincsen semmi, mi
elbújtatna,
Semmi, ami megóvhatna.
Rohan a ló, már
tajtékzik szőre,
Zihál a lovas, dübörög
a vére.
Ráhajol a ló nyakára,
Ösztökéli gyorsaságra.
Repül a ló, mint
sasmadár,
Erejének végén jár.
Mégsem elég lovasának,
Kérleli: még
gyorsítsanak!
Fogy a mező, a távolság,
Közeleg a hegy, a
biztonság.
Nem bírja már tovább a
ló,
Lábáról leesett a
patkó.
Hangosat fúj, itt a vége.
Fáradtan tekint a
messzeségbe.
Lába reszket,
összecsuklik.
Mögötte a falka vonít.
2007. III. 16-20.