What’s up, people?
Rájöttem
valamire. Ha az ember a What’s up, people?-t állítja be
ébresztőhangnak, még hajnal fél hétkor is kidobja az ágy.
Na,
nem azért, mert olyan csodás-mesés-fanatisztikus nap van, hanem,
mert szívbajt kapott az énekes első hörgésétől. Komolyan,
ilyenkor elgondolkozom azon, hogy tanulta meg hadarni-hörögni a
szöveget ez az ipse? A What’s up, people?-ra ébredésnek van egy
rossz tulajdonsága. Persze, a felébredésen kívül. Nevezetesen
az, hogy ha a fejed tetejére állsz, sem fogod kiverni a fejedből
egész nap. Azért ilyenkor sajnálom a tanárokat. Magyarázzák itt
a számsorozatokat, te meg üveges szemmel és értelmes fejjel
bólogatsz, a pad alatt a lábaddal dobolva a ritmust, és az egész
agyadat az tölti be, hogy „hey, hey, ningen sucker, a ningen,
ningen fucker”, mert épp itt tartasz a szövegben. Szegény
tanárok. Törik itt magukat teljesen feleslegesen, mert a drága
otaku tegnap egész éjjel doujinshiket olvasott és a What’s up,
people?-ra kelt, ergo, egyetlen magyar nyelvű mondat sem jut el az
agyáig. Komolyan, miért nem tanulunk az animékről média órán?
Nézzük csak meg a Nausikaa-t, meg egy modernebb darabot, mondjuk a
Final Fantasy VII- Advent Children-t! Mennyit változott a
rajztechnika! Na ugye, hogy ugye? Milyen jó is lenne, ha ilyen
okosságokat is tanulnánk. Lehet, sikerülne a sulinak
ágyból-ki-ágyba-be plázamacákból kultúrált animéseket
képezni. Az lenne csak a siker! Ehm… megint utópiákba ringatom
magam, igaz? Álmok, álmok, édes álmok… a What’s up,
people?-nak hála mára lejárt az időtök.
Ohayo
gozaimasu!